Miért hiszek a papírképekben?

Amikor egy fotózás után átadom a képeket, tudom, hogy a legtöbbjük telefonra vagy számítógépre kerül. Ott lesznek egy mappában, biztonságban… mégis ritkán nézzük meg őket.

Pedig a fotók igazi értéke nem az, hogy több száz kép lapul egy merevlemezen. Hanem az, hogy újra és újra előkerülnek.

Gyerekkoromban természetes volt, hogy elővettük a családi albumokat. Leültünk a kanapéra, lapozgattunk, meséltünk a régi nyarakról, a nagyszülőkről, a gyerekkori csínyekről. Ezek az emlékek nem egy telefon kijelzőjén éltek, hanem a kezünkben voltak.

Ma már szinte minden fotónk digitális. Ez kényelmes, de közben sok kép szinte láthatatlanná válik. Több ezer fotót készítünk egy évben, mégis csak ritkán állunk meg, hogy valóban megnézzük őket.

Éppen ezért döntöttem úgy, hogy a fotózásaimhoz papírképek is tartoznak. Hiszem, hogy egy kinyomtatott fényképnek egészen más értéke van. Kikerülhet a falra, bekerülhet egy albumba, vagy egy fa fotótartó dobozba, amit bármikor elő lehet venni.

Egy kézzelfogható fotó nemcsak dekoráció. Része lesz az otthonotoknak. A gyerekek is sokkal szívesebben nézegetik, mint egy telefon kijelzőjét, és évek múlva is ugyanúgy elő lehet venni.

Persze a digitális képekre is szükség van. Könnyű őket megosztani a családdal vagy elküldeni a nagyszülőknek. De szerintem a legszebb fotók ennél többet érdemelnek.

Ezért számomra egy fotózás nem ér véget a képek szerkesztésével. Akkor lesz teljes, amikor a fényképek kézzelfogható emlékké válnak, és valódi helyet kapnak az otthonotokban.

Mindegy, hogy egy néhány kedvenc képet választotok, egy albumot készíttettek, vagy egy kis leporellót visztek magatokkal a táskátokban. A lényeg ugyanaz: a fotók ne egy mappában maradjanak, hanem az életetek részévé váljanak.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Plusz egy gondolat:

Ha van otthon egy doboznyi vagy albumba rendezett családi fotótok, vegyétek elő néha egy esős délutánon. A gyerekek imádják nézegetni, hogyan néztek ki kiskorukban, és közben olyan történetek is előkerülnek, amiket egy telefon galériája sosem fog elmesélni.